Középiskolásként a világ

Korábban már megjegyeztem, hogy ezt a blogot bezárom. Itt az idő. Az érettségi után úgy éreztem, hogy egy jó nagy korszak zárult le, máshogy állok azóta a dolgokhoz, változtatott rajtam az az időszak. Meg hát akárhogy is nézem ötödév így vagy úgy, nem vagyok már középiskolás. A blogolást viszont nem hagyom abba, csak másik blogot kezdek, nem akarom vegyíteni ezzel az új bejegyzéseket. Szóval, aki ezentúl is kíváncsi rám az innentől itt ér el:

www.tacskoblog.b13.hu

Remélem ott találkozunk!

A két kereskedelmi csatorna beindította a gépzetet, most már igazán. Hiába a TV2 igyekezete, az egy héttel előbbi kezdés, a közvélemény, a nézők nagy része egy adás után máris az X-Faktorhoz pártolt. Láttam a két adást, egyiket a másik után, így nézőként össze tudom hasonlítani. Nem is azt vettem figyelembe, hogy melyikben mutattak több és jobb tehetséget, hanem maga a műsor felépítését figyeltem. A X-Faktorban amennyire szimpatikus volt a zsűri, annyira nem értettem a reakcióikat néha. Néha úgy néztek egy-két tehetséges énekesre, mintha az éppen a világot váltotta volna meg a színpadon. Például a Németh Katicánál. Tényleg jó hangja van a csajnak, elismerem, de a bokámat nem fostam le tőle. A zsűri viszont ehhez közel állt. Picit sok volt nekem a színészkedés a zsűri részéről. A közönségről nem is beszélve, bár szerencsétlenek nem tehetnek róla. Legközelebb azért kevesebbet kéne hullámoztatni őket. A műsor érezhetően pörgősebbre volt véve, mint a Megasztár, ez hol jó volt, hol nem. Amikor bevágtak egymás után hat jó énekest, de csak két másodpercekre, akkor rossz volt. Igaz, a Megasztár sem mutat meg minden énekest részletesen, de aki jó az hosszabban van a képernyőn, így valahogy személyesebbé válik a műsor, legalábbis számomra. Az első kört ezért nálam a Megasztár nyerte, bár jövőhéten ugyanígy fogjuk nézni a két műsort, droid fogyasztók módjára.

Így végszónak, akik tetszettek a két műsorból:

X-Faktor: Németh Katica, Domokos Fanni, Non Stop, Muri Enikő

Megasztár: Two Duo, Szíj Melinda, Szonia Cassius Clay, Horváth Alexandra

Lassan itt az évnyitó, el is kezdődtek a szokásos álmok éjjelente a suliról. Röviden a sulim az általános iskolám volt, ami egy musical szakos iskola lett a nyár alatt, az évnyitó pedig az osztálytalálkozóval volt egyszerre megtartva. Szép. Alig várom ma a második álmot. Már csak azért is, mert kellemes pánik fogott el, a gyomrom görcsben van, ha csak a következő évre gondolok. Pedig még nem is most kell majd vizsgázni az elején. Apropó vizsga, megjött a nyelvvizsga értesítő, nem sok újat tartalmazott. Volt egy kisebb leírás arról, hogyan és mit szabad a vizsga előtt, alatt és után. Meg kaptunk egy térképet, hogy hova kell menni. Tök jó. Már csak gyakorolni kéne egy csöppet.

Darin - I'll Be Alright

Tegnap reméltem, hogy jó híreket közlök azzal, hogy megkapta a mi sulink a képzést. Hát kiderült, hogy az egyik osztálytársunk erről tudott, csak éppen nem szólt. Marha boldog voltam tőle. Végülis a többieknek sikerült elhoznom a megkönnyebbülést, mert mások nem tudták, hogy mi a helyzet.

Nyelvvizsgéval kapcsolatban kaptam egy e-mailt, hamarosan egy levélnek is jönnie kell. Megvan a pontos beosztásom. Osztálytársammal akivel megyek majd, mellettem levő terembe került. Szóbeli még nem tudom, hogyan zajlik majd. Mennyit kell majd várni az írásbeli után és hasonlók. Csodás, már csak egy hét és kezdődik az élet előről. Szinte rögtön egy próbával.

Milyen jó kis bandát találtam: 

Dead By April - Losing You

Örömteli hírt kaptam, a sulink megkapta az ötödéves képzést. Ma válaszolt az ez ügyben illetékes személy, a szükséges létszám megvan, a héten elvileg már a végleges diáknévsor is meglesz. A lényeg, hogy minden marad a helyén, mi sem mozdulunk sehova és így nem kell a szanatóriumra emlékezető iskolába járnunk. Csak papíron. De az meg kit érdekel, minket bizotsan nem. Megkönnyebbülhetünk. Nem lesz túl rózsás ez az év ettől függetlenül, de talán egy kicsit jobb kedvvel kezdjük majd az évet. Egész kicsit csak. Ha jó hír, akkor legyen vidám zene.

Lazee feat. Sibel - The Fall

Kicsit rápillantottam a nyelvvizsga feladatokra. Meg nem oldottam, addig nem fajult a dolog. Megnéztem, hogyan is néz ki egy szóbeli, annyira nem is vészes. Nem teljesen olyan mint az érettségi volt, de hasonló és nem tűnik annyival nehezbbenk. Leszámítva a tényt, hogy nem tudom milyen témakörökről kell majd beszélnem. Írásbeliből a nyelvtani részt néztem meg, holnap szerintem megpróbálom megoldani. Ránézésre még könnyebnek is tűnt, mint az érettségin volt.

Ponthatárokat is nézegettem, hát az államilag támogatott képzésről le is mondhatok. Olyan szakoknál legalábbis amik esélyesek nálam. Nagyjából mindenhol 400 fölötti pont kell. Érdekes, hogy fizetősre viszont elég 200 is. Nem nagyon értem, hogy miért, de februárig megismerkedem jobban a felsőoktatás rejtelmeivel.

Svetlana Loboda & Max Barskih - Sertse Byotsy

Magam szórakoztatására elkezdtem írni egy novellát. Vagy valami ahhoz hasonlót. Nincsenek publikációs szándékaim, plusz nem érzem azt, hogy tehetségem lenne a dologhoz. Maximum nagyon szűk körökben megmutatom néhány embernek. Persze ha befejezem. Másfél óra alatt sikerült két oldalt kipréselnem magamból, szóval így képzeljétek el. De egészen élveztem, elvoltam legalább. Ahelyett, hogy a nyelvvizsgával foglalkoztam volna.

Írtam a mosmár volt sulim egyik tanárának egy levelet, hogy mégis mi a helyzet az ötödéves képzés helyével. Kevesebb, mint két hét van aztán se kép, se hang semmiről. Ma annyi kiderült, hogy tankönyvlistát majd szeptember elején kapunk. Érdekes, de ők tudják mit akarnak. Ha szerintük ez így jó, nekem is jó. Bár ha azt nézem, hogy négy év alatt volt olyan diák, akinek valamiért egy egész nyár nem volt elég beszerezni a könyveket, akkor ősszel suli közben képzelem hány embernek lesz meg minden könyve.

Selena Gomezt pedig már megelőzte az idei Eurovíziós török együttes:

maNga - Cevapsiz Sorular

Valahogy nagyobb a pangás, mint szokott lenni. Elfoglalt az is, aki eddig nem volt, így emberi lénnyel még annyira sem érinkeztem mostanában, mint eddig. Ennek vannak előnyei és hátrányai is. Hátránya az, hogy nincs kivel beszélnem, magam vagyok az agyammal és gondolkodom sokat, ami nem jó. Viszont valahogy ebből a hátrányból származnak az előnyök is, mert így, hogy nem beszélek senkivel elkezdtem kisebb dolgaimat intézni, amit úgyis addig halogattam volna, amíg késő nem lesz, vagy amíg a kutyát sem fogja érdekelni. Még most sem világmegváltó ötleteimről van szó, csak apróságok, mint például egy új blog. Ezt be fogom zárni, de ugyanitt, ugyanezzel a  névvel lesz/van egy másik. Hiszen akárhogy is nézem véget ért a középiskola, az ötödévet már nem számolnám hozzá, de ezekről majd később. Még csinosítgatom az új oldalt, idővel majd látni fogjátok. Más aprósághoz tartozik még a nyelvvizsgára való gyakorlás, amit holnap vagy a hétvégén elkezdek, letöltöm a teszteket a netről és kitöltöm őket, csak nem lesz olyan rossz.

Anastasia Prihodko - Vera

Megérkeztem anyutól, annak reményében, hogy akár már holnap végre megyünk moziba. Hazafelé a buszon gyors telefon, megérdeklődöm mivan a törött lábú osztálytársammal, hát járógipszet kapott. Nem megy még neki a mozgás vele annyira, hogy programokat szervezzünk, pár napot várni kell. Ez van. Valamiért tényleg nagyon nem akar nekünk ez összejönni. Pedig még nem is világot akartunk látni a nyáron, csak a Shrek 4-et. Meg persze még máshova is mennénk, de erről már írtam nem is egyszer. Mindegy, valamiért megváltozott a hozzáállásom, és mostmár ha beledöglünk is elmegyünk valahova a nyáron. Remélem hamar forrnak össze a csontok.

Soraya feat. Antoine Clamaran - Live Your Dreams